MINDEN ÉVBEN EGYSZER…-Bródy János a pisztrángról
Nagyszülőktől unokákig- van köszönni valónk Bródy Jánosnak. Bródy dalaiban együtt van mindaz, ami jellemző a korra, amiben élünk – az érzelmek és gondolatok, az öröm és bánat, a magánélet és a politika. Ha – főleg a Halász Judit lemezeknek köszönhetően – gyermekdal szerzőnek tekintik, Weöres Sándort idézi „Nem gyerekverseket, csupán verseket írok”. Vagyis dalokat ír – mindenkinek. Gáspár Sári 9 évvel ezelőtti interjúja ma is aktuális.
– Te magad a tizedét se énekeled a szerzeményeidnek. Bródy daloknak –nagyon gyakran- pedig csak azokat gondolják, amit Te adsz elő. Ez nem zavar?
– Ami engem illet, az a fajta exibicionizmus – ahogy Ady írja: „szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak…” ma már kevésbé jellemző rám. Nem szívesen mutogatom magam, és nincs bennem kiéletlen, elfojtott sikervágy. Ami igazán érdekel, hogy át tudjuk- e adni tapasztalatainkat az utánunk jövő generációknak, hogy tanulnak- e a gyerekeink az erényeinkből és hibáinkból. És hát valamennyire a dalokat is gyerekeimnek tekintem. Jelentős részük felnőtt már és önálló életet él. Fiatalok is műsorukra tűzik, és hogy nem „megyek ki a divatból” arra bizonyíték, az Alma Együttes korábban megjelent CD-je, amire a gyerekdalaimból válogattunk egy „csokorra valót”.
– Mondok két nevet: Koncz Zsuzsa és Halász Judit.
Zsuzsával 16 éves kora óta ismerjük egymást és nagyon sok dalomat neki írtam. Judittal soha nem készítettünk gügyögő gyereklemezeket. A rácsodálkozás, a gyermeki megközelítés a felnőttekben is megvan – és van, hogy ezek a dalok „hozzák fel a mélyből”, ezt az érzést, amiért hálásak a felnőttek is. Szóval, mindig arra törekedtünk, hogy olyan dalok szülessenek, amelyeket a kicsik is szívesen meghallgatnak, és úgy segíti őket a kultúra értékeinek megismerésében, hogy a művészetek iránt érzékeny felnőttekké váljanak
-Sajnos sok olyan program van, ami inkább igénytelenséghez szoktatja a gyerekeket.
– Nyilván nem a gyerekek szervezik a kulturális programjaikat. Nem ők választják ki, mit nézzenek, olvassanak, hallgassanak, hova menjenek. A szülők ízlése határozza meg a gyerek érdeklődését. A szülők dolga és felelőssége az értékek átadása.
-A Te népszerűséged akkor úgy látszik örök életű, hiszen már a második nemzedék nő föl a Halász Judit lemezeken. Én is ugyanúgy viszem a koncertekre most az unokáim, mint harminc éve a fiaimat. –
-Én meg is írtam, hogy a „dal ugyanaz marad”. A Juditról most készülő koncertfilmben rengeteg közös dalunk hangzik majd el, és az Alma együttessel most elkészült közös albumomban is régi – még a nagyszülők által is ismert- számok hallhatók újra, a Luca babámtól a Micimackóig
-És Te is ugyanaz maradtál?
-Lényegében igen, csak tiniből „sixtini” lettem.
– Van humorod!
-Az irónia az egyetlen, ami elviselhetővé teszi az életet. Nálam bölcsebb ember mondta: akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.
-Mi az, ami komolyan foglalkoztat? Mi izgat?
–Ami mindenkit. Hogy fogjuk túlélni a rohamosan közeledő válságot, tudunk e „hasznot húzni” a bajból, vagyis félretenni a gyűlölködést és összefogni. Hogy triviális legyek, ma szabadok vagyunk, de szegények. A fő kérdés ma az, hogyan tudunk ebből kilábalni, nem személyenként, hanem együtt az egész ország. De azt látom, hogy még mindig nem elég nagy a baj ahhoz, hogy ne az önös hatalmi és anyagi érdekek kerekedjenek felül. Az együttérzésnek, empátiának társadalmi méretekben kéne működnie, – de ennek nyoma sincs.
–Azt mondtad, nem foglalkozol a politikával.
–Nem is. Volt idő, amikor jobban érdekelt, de nem én foglalkozom a politikával, a politika foglalkozik velem.
– Lehet, hogy a közelgő szeretet ünnepe, segít empatikusabbá válni? Mit jelentenek számodra az ünnepek?
-Lehet, hogy kicsit kiábrándítónak tűnik, de számomra nincsen különösebb jelentősége a „kötelező” ünnepeknek. Számomra például a gyermekeim születésnapjai sokkal fontosabb ünnepek.
-Mekkorák a gyerekeid?
–A legidősebb huszonnégy, a legkisebb öt éves lesz. A karácsony is a gyerekek miatt szokott szép és izgalmas lenni. Sok időt töltök a legkisebbel, mert ahogy némi iróniával szoktam mondani, a sors kegyéből apja lehetek az unokámnak.
-Gyermekeid közül örökölte valamelyik a tehetséged?
–Mindegyik örökölte, csak mindegyik más tehetséget örökölt. Visszatérve az ünnepre, mi is megadjuk a módját, és nemcsak a gyerekek, a nagyszülők is várják. De én nem bírom a „spontán-kötelező” ajándékozást, bevásárlást, ezért mi nagyon régen megállapodtunk, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, egymásnak nem veszünk semmit….tudod, én időnként nagy tisztelettel nézek a pisztrángokra, akik életük bizonyos szakaszában ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy az ár ellen haladjanak. Ez a pisztráng-szindróma gyakorta előtör nálam, amikor látom, hogy az emberek minden valóságos ok és cél nélkül, csak úgy elindulnak egy irányba. A karácsony szép ünnep, de valami iszonyatosan irritál benne – ez a tolongás, ez az egy irányba haladás. Egyébként lehet, hogy a szilveszter is egy kedves, helyes kis ünnep… csak ez a pisztráng-szindróma! Azt gondolom egy ünnepnek valóságos tartalomból, és valami belső tiszta megilletődöttségből kellene létrejönnie. Ha túl erős a külső hatás, akkor ez nem tud létrejönni, mert elveszi az ember szabadságát.
–Rosszkedvű vagy?
–Az én életemben is egyszerre vannak jelen a rossz és jó, a pesszimizmusra és optimizmusra okot adó dolgok. Egyszerre érzem az évek súlyát és a szebb jövőt a vállamon, …amikor Máté a fejemre mászik.
Hadd kívánjak mindenkinek kellemes ünnepeket a Karácsonyi Dalommal.
Karácsonyi dal
December végén mindig van egy nap
Mikor az ember ajándékot kap
A szeretet ünnepén
A szemekben kigyúl a fény
Mért nem, ó, miért nem
szinte érthetetlen
Mért nincs minden áldott nap karácsony
A szeretetnél nincs nagyobb erő
Ez minden évben egyszer érthető
Ha ez az igazság
Legyen hát világosság
Mért nem, ó, miért nem
én csak azt nem értem
Mért nincs minden áldott nap karácsony
Ha ez az igazság
Legyen hát világosság
Mért nem, ó, miért nem
én csak azt nem értem
Mért nincs minden áldott nap karácsony
( 1978, Fonográf kislemez )